„Máramarosi fiú vagyok, aki mindig előre tekint. Egyenes embernek tartom magam, s ha valamit megígérnek nekem, akkor elvárom, hogy be is tartsák. Ez nem történt meg, csak ígérgetések hangzottak el, ezért elhatároztam, hogy váltok” – kezdte utolsó sajtótájékoztatóját Vasile Miriuţă. A Magyarországon és Németországban edződött szakember – nevek nélkül ugyan, de – kemény szavakkal illetett bizonyos személyeket, akik hónapokig hitegették őt és a játékosokat. Ugyanakkor könnyekkel küszködve köszönte meg mindazoknak a segítségét, akik lehetővé tették, hogy a klub vezetőedzője legyen. Köszönetet mondott Gheorghe Ştefannak, a Piatra Neamţ-i Ceahlăul tulajdonosának, aki elsőként hívta Romániába edzőnek, valamint Pászkány Árpádnak, aki a Fellegvárra szerződtette.

A bajok 2013-ban kezdődtek, amikor Pászkány Árpád bejelentette: a csapat addigi 14 millió eurós költségvetését a felére csökkenti. Ennek következtében több emblematikus játékos is távozott a klubtól, de a vezetőség még így is a bajnoki címet célozta meg. A gondok azonban sokasodtak, Mircea Rednic vezetőedzővé való kinevezése is áthúzta a terveket: a csapat rosszul teljesített, a sorozatos vereségek pedig kompromittálták a bajnoki címet. Ekkor érkezett a csapathoz – Petre Grigoraşt követően, Vasile Miriuţă –, aki a nehézségek ellenére a csapatot felhozta a 6. helyre. Közben Pászkány bejelentette, hogy magánszemélyként birtokolt többségi részvényeit eladja, így a klub válságba került.

Hogy mi lehet a megoldás? A kérdést egyre többen teszik fel az utóbbi időben, és már nemcsak a szurkolók, hanem a vezetők is. Bár egyes sajtóforrások szerint többen érdeklődtek már a klub iránt, egyelőre úgy tűnik, egyetlen „kínai sejk” sincs, aki az eladósodott kolozsvári csapat megmentésére sietne. Ha karácsonyig nem kerül befektető, a legvalószínűbb megoldásnak a piacképes játékosok (Tade, Felgueiras, Camora, Muniru) eladása ígérkezik, a befolyt összegből pedig kifizetni az adósságot, elmaradásokat. Aztán alacsony összegű költségvetéssel, gyengébb kerettel nekifutni a tavaszi szezonnak, tudatában annak, hogy a közelmúlt eredményei egyhamar nem ismételődnek meg.

A teljes írás az Erdélyi Napló november 27-én megjelenő 47. lapszámában olvasható.